Emlékeztek még rám? Kópé a nevem. Kölyökkutyakoromban házőrzőnek szegődtem egy tanyára. Most már, egyévesen, inkább az erdőt járom. Sohase felejtem el, amire néhai öreg barátom, Betyár tanított: egy napon meg kell küzdenünk azért, akit szeretünk. És én készen állok, hogy tűzön-vízen át harcoljak Boriért.

Tanyán élő kutya vagyok, Kópé a nevem. Jól érzem itt magam, semmiért a világon el nem cserélném a zajos udvart, a széles mezőket, a jó levegőt és barátaimat, a sokféle állatot. Pedig nem vagyok idevalósi. Kalandos és keserves utat jártam be, míg otthonra találtam.